NYÍRSZŐLŐSI EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET

A nyírszőlősi evangélikus templom építésének története

(Részlet Földesi János presbiter írásából)

 

   Bevezetőmben elmondanám, hogy irigyelhetjük, vagy helyesebb azt mondanom, hogy csodálhatjuk ma is a templomépítő őseink akaratát, elkötelezettségét, Istenben vetett erős hitét. Mert ez a templom igenis erős hitből épült, hiszen hogy is lehetett volna ennyi erejük, akaratuk, ha a Szentlélek nem működött volna közöttük akkor, amikor javában dúlt a háború.      

   1934-ben a Nyíregyháza környezetében, tanyabokrokban lévő hívek és az egyházilag Nyíregyházához tartozó „szórvány” gyülekezetek gondozására megalakult a Dél-szabolcsi Evangélikus Missziói Egyházközség. Ennek első lelkipásztora a Finnországból hazahívott Joób Olivér, a második lelkésze pedig az Ózdról visszahívott Tarján Béla lett. Ekkor volt a 25 éves püspöki jubileuma D. Geduly Henrik nyíregyházi lelkész-püspöknek. Ekkor határozta el ez a fiatal missziói egyház, hogy a két legnépesebb és legegységesebb település helyén – Kálmánházán és Nyírszőlősön - templomot épít. Az 1936 őszén tartott gyülekezeti konferencián született az az elhatározás, amely lelkileg is beindította a templom építésére tett megajánlások felmérését. Mindkét templom tervét ugyanaz a személy, Sándy Gyula műegyetemi tanár, templomtervező hittestvér készítette el díjtalanul.

   Joób Olivér helyébe ekkor –aki püspöki titkár lett – az Ózdról hazajött Megyer Lajos lelkész lépett. A templom felépítéséig az istentiszteletet az iskolában tartották.

   1938. április 10-én virágvasárnap az akkori püspök, D. Domján Elek az akkori esperes, dr. Papp László szolgálata mellett letette mindkét helyen a templomok alapkövét. Az alapkő letétele után – alispáni engedéllyel – a nyírszőlősi hívek férfi tagjai közül (akiknek a névsora megvan) 30-an a megye falvaiba, tanyáiba újabb gyűjtő utakra indultak. Ki szekérrel, ki gyalogosan.  (Egy szomorú epizód: Az egyik lelkes gyűjtőtárs megfázott, tüdőgyulladást kapott és meghalt. Ez Benyó János, itt a szomszédban lévő Benyó Csaba autószerelő testvérünk nagyapja volt.) A gyűjtési munka oroszlánrészét a tanyabokrok hívei adták.  

   A háború is akadályozta a templom építését. A katonai mozgósítás során sok apát, fiat, férjet behívtak a hadseregbe, méghozzá lovastól, kocsistól. A vagonokból az építési anyagok kipakolását sokszor az asszonyoknak, a hittanos gyerekeknek kellett elvégezni. Átérezve a nyírszőlősiek nehéz helyzetét Orosról, Sóstóhegyről is jöttek az evangélikus gazdák a fenti munkákba besegíteni. Ezek után Túróczy Zoltán püspök engedélyével Megyer Lajos lelkész további gyűjtő körútra indulhatott. Először a szabolcsi egyházmegye gyülekezeteibe, majd az egész Tiszai kerület községeibe, sőt az ekkor már visszakerült felvidéki és kárpátaljai községekbe is elment. A legnagyobb áldás az volt – írja Megyer Lajos – hogy szinte az egész ország evangélikus társadalma mozgósítva lett a nyírszőlősi templom építésére. Ezen gyűjtés eredménye 10.000 pengő lett. (Egyébként összesen 25.000 pengőt gyűjtöttek). Az építkezés során a híveket az Úr nemcsak adakozásra, gyűjtésre mozgósította, hanem a kétkezi munkára is.

   Végül is a sok támogatásból, és Isten kegyelméből, 1940. október 31-re - a reformáció ünnepére - készen lett a templom. A templom felszentelését Túróczy Zoltán püspök végezte, Turmezei Sándor esperes, a nyíregyházi lelkészek és a hívek sokaságának közreműködése mellett. A felszentelt templom berendezése még ezután következett. A nyíregyházi egyházközség és a város vezetői nagyfokú áldozatkészséget tanúsítottak ezen a téren is. Pl. a padokat, - melyeken most itt ülünk – egy-egy nyíregyházi vezető ember ajándékozta, köztük az akkori polgármester, Szohor Pál is. Az ő ajándékuk ez a csillár is, amely egykor a városháza tanácstermét világította meg. Végül befejezésül megjegyzem továbbá, hogy Isten mozgósító ereje ösztönzést adott római katolikus testvéreinknek is, hogy ők is hozzáfogjanak templomuk felépítéséhez. És amint annak idején segítségünkre voltak adományaikkal, úgy a mi testvér-szeretetünket és áldozatkészségünket is megtapasztalhatták az ő templomuk építésénél.

   Hála, magasztalás, dicsőség és dicséret a mindenható kegyelmes Istennek, és az Ő fiának, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, valamint a megszentelő Szentléleknek. 

Soli Deo Gloria!

Erős vár a mi Istenünk!